Mindenki találkozott már ezekkel az állatokkal otthon, a kertben, utcán, lakásban, ismerősnél, de legalább is hallott már róluk. Azt is biztosra veszem, hogy okoztak már fejtörést és kellemetlenséget otthoni kertészkedések során.
Általános jellemzők
A levéltetvek titka abban rejlik, hogy mindenhol ott vannak. Rengeteg fajt tartunk számon Magyarországon, egyes fajok több száz gazdanövénnyel rendelkeznek. Gyakorlatilag azt lehet mondani, hogy majdnem minden gazdaságilag hasznos kultúrnövénynek van saját levéltetűfaja, de legalább valamelyik faj gazdanövénye (természetesen egyes kivételektől eltekintve). Szaporodásuk és reprodukciójuk nagyon gyors, tavasztól őszig több utódnemzedéket hoznak létre (ez lehet akár 10-12 is), ami megnehezíti a védekezést. Rendszertanilag a szipókás rovarok rendjébe tartoznak, szúró szívó szájszervük segítségével szívják ki szövetnedvet a növények szállítószöveteiből. Kinézetük nagyjából egységes, kisméretűek, szabad szemmel jól láthatóak, 3 pár ízelt lábbal rendelkeznek, színük változatos, általában zöld (pl. zöld alma levéltetű – Aphis pomi), sárga (pl. oleander levéltetű –Aphis nerii) és fekete (pl. fekete répa levéltetű – Aphis fabae) fajokkal találkozunk. Egyes fajokra egész vegetációban számítanunk kell, mások a nyári időszakra elvándorolnak.
Kártétel
Kártételük alapvetően azonos, a növények friss hajtásain, levelek fonákán szívogatnak. Szívogatásuk nyomán – kis kivételtől eltekintve – általában deformációt okoznak a leveleken, amely fonáki oldal felé sodródást eredményez. Egyes fajok esetében a szívogatás járhat színváltozással is, biztosan felfedeztük már a levélpirosító alma (Dysaphis devecta), vagy ribiszke levéltetű (Cryptomyzus ribis) kártételét. A sodratban a levéltetvek védetten szaporodhatnak, táplálkozhatnak, kontakt hatású rovarölőszerrel semmi esélyünk ellenük. Jellegzetességük továbbá a mézharmatürítés. A mézharmat a növény szövetnedvéből felvett nagyrészt cukrot, és egyéb olyan anyagot jelent, amely a rovar számára felesleges, így azt a környezetbe üríti. Ez sem ismeretlen számunkra, amikor a bent teleltetett leander alatt mintha kiborult volna egy tál cukorszirup, vagy amikor a szilvafánk levelei olyan furcsán fénylenek és ragacsosak. A mézharmaton gyakran elszaporodik az úgynevezett korompenész, mely feketés elszíneződést okoz a leveleken, ez közvetetten utal a levéltetvek jelenlétére. Szintén gyakori jelenség, hogy a cukortartalom miatt hangyák is látogatják a növényeket. Összességében a levéltetvek kondícióromlást okoznak a növényben, csökkent fotoszintézist, gyengülést, vontatott fejlődést / virágzást / termésérést. Ám mégis a legfontosabb veszélyük a vírushordozásukban rejlik. Testükben hordozhatnak szívogatás útján felvett vírusokat, melyeket átadhatnak beteg növényről az egészségesekre. Elsősorban a védekezés emiatt szükséges, mert mint tudjuk, a növényi vírusok ellen nem tudunk védekezni.
Védekezés
A legmegfelelőbb védekezési időpont az, ha nem várjuk meg, míg a levélsodródás kialakul. Mielőtt vészesen felszaporodnának kezelni kell a növényt olyan felszívódó rovarölőszerrel, amely levéltetvek ellen engedélyezett. Ezen kívül az előrejelzésükre használható sárga ragacslap, amely jelzi nekünk, hogy mikor érdemes elkezdeni a védekezést. Az első kezelésre akár már koratavasszal, a friss hajtások megjelenésekor sor kerülhet. Mindig olyan szert használjunk, ami engedélyezve van az adott kultúrában és az adott károsítóra egyaránt! A csomagoláson feltüntetett előírásokat és utasításokat a használatra, méhveszélyességre, várakozási időre, tárolásra és hulladékkezelésre, vonatkozóan szigorúan be kell tartani.